A cikk szerkesztett változata megjelent a Köznevelés 200/29. számában
Reichmesz Ádám:
Tehetséges sakkhúzások
Beszélgetés Duró Zsuzsa egyetemi oktatóval
Duró Zsuzsa egyetemi oktatót, a tehetséggondozás egyik elkötelezett hívét már régről ismerem, ezért a riport tegező hangneme.
- Hogyan ívelt tehetséggondozói pályád?
- Budapesti munkáscsaládban születtem. Eredetileg vegyésznek készültem, de egészségügyi okokból erről le kellett mondanom.Ezután végeztem el a Budapesti Tanítóképző Főiskolát. Először egy külső kerületi, falusi típusú iskolában tanítottam 13 évig, ahol mindenki mindenkit ismert. Ezt követően pedig az egyik fővárosi lakótelepi iskolában. Később bemutatóóráim sikeressége révén az egyik kerületi pedagógiai kabinet főállású szaktanácsadónak kért fel. 17 óvoda és 18 általános iskola tartozott hozzánk. E mellett óraadóként már akkor a Szegedi Tudományegyetemen is oktattam. S közben 1994 óta magam is számos kurzust végeztem el: Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola, Eger: pedagógia, fejlesztő pedagógia szak, Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézet: tehetségfejlesztési szakértő szak, oktatásügyi rendszerelemző szak, pedagógia, bölcsész szak, szakvizsga. Főállásom mellett közoktatási szakértőként is tevékenykedem.
- Mit tanítasz?
- Szegeden nevelés- és oktatáselméletet, tehetségfejlesztést. Az országban pedig számos helyen tanítok az Apáczai Kiadó 30 órás akkreditált tehetséggondozó tanfolyamain, valamint a nem szakrendszerű oktatás 120 órás képzésein is. A tehetség diagnosztizálását és fejlesztését szolgáló témában két könyvem is megjelent. ( Tehetséges gyerekekről mindenkinek, Tehetségfejlesztés a családban)
- Úgy tudom, tudományos munkád, doktori diplomamunkád a sakkoktatással is foglalkozik.
- A Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktoriskoláját végeztem el. A PhD doktori fokozat védése előtt állok. 4-5 éve - Molnár Dániel egykori sportriporter révén ismerkedtem meg sakkozó gyerekekkel. Volt egy féléves rádiós sorozatunk akkor ő mondta, hogy nézzem már meg ezeket a gyerekeket. Sakkversenyekre jártam – lenyűgözött a látványuk. Az, ahogy képesek órákon keresztül egy helyben ülve koncentrálni. A kutatásom érdekessége, talán egyedisége is, hogy a nagycsoportos óvodás és az általános iskolai első osztályos korosztályban vizsgálja a sakk fejlesztő hatását. A végső eredmény önmagáért beszél! Azok a gyerekek, akik ebben az életszakaszukban sakkoznak, azoknak egy egész osztályzattal javul a tanulmányi eredményük. Attól eredeti a kutatás, hogy ilyen kis gyerekeket még senki sem mért. Ez a korosztály – tanítói múltamból fakadóan – egyébként is közel állt a szívemhez. Az iskolába kerüléshez szükséges képességeket vettem górcső alá. Renzulli szerint a tehetségnek három összetevője a kreativitás, a motiváció és az átlag feletti értelmesség. A három tényező metszetében találjuk a tehetségígéretes tanulókat. Ezt a három területet követéses vizsgálattal mértem. Több száz sakkozó gyermeket vizsgáltam, s az eredményeket kontroll csoport (nem sakkozó gyerekek) eredményeivel hasonlítottam össze. Azt tapasztaltam, hogy a sakkozás rendkívüli módon fejleszti az intelligenciát, a kreativitást, és jó hatással van a motivációs bázisra, valamint a szociális jegyekre is. Kutatásommal arra szeretném az oktatáskutatók figyelmét ráirányítani, hogy a sakk-kal egyidejűleg rendkívül sok olyan képességet lehet fejleszteni, amire eddig nem is gondoltak. Persze erre más kreatív logikai játék is alkalmas lehetne, de ezt a feltételezést tudományosan még senki nem bizonyította be. A sakk mellett szól az is, hogy sokan ismerik, és egyúttal a legnagyobb kultúrtörténeti hagyományokkal rendelkező szellemi sport, tudomány, művészet és játék.
- Hogy lehet mérni a képességeket?
A kreativitást a Torrance-teszt körök és képbefejező altesztjeivel vizsgáltam. A motivációt egy újszerű, eredetileg Angliából adaptált elsajátítási motivációs kérdőívvel, mely 45 kérdésből álló attitűd skála. Itt – mivel a gyerekek még nem tudtak írni - a szülők, illetve az edzők töltötték ki a kérdőíveket. Az intelligenciát pedig a Raven-féle nonverbális teszt színes gyermekváltozatával. Témavezetőm, dr. Nagy József professzor úr. Kutatásommal egy időben az is felmerült, hogy elindítjuk az egyetemen a mesterképzésben is a tehetséggondozás és a tehetségfejlesztő tanár szakot. Ennek akkreditálása most van folyamatban.
- Tudsz sakkozni?
- Annyira, hogy egy ötéves annak rendje-módja szerint négy lépésből bemattolna. De a kutatásban nem is az a lényeg, hogy én mesterszinten játszom-e. Fantasztikus, hogy ezek a gyerekek, akiknek életkori sajátosságuk, hogy állandóan mozogjanak, fussanak, képesek hosszú ideig mozdulatlanul koncentrálni. Az érdekel, hogy mi az a plusz, ami ott marasztalja őket a tábla mellett. A kutatás kapcsán jó kapcsolatba kerültem a Magyar Sakkszövetséggel és sok gyermeksakk-edzővel is. A szövetség edzőkkel segíti azokat az óvodákat, iskolákat, amelyek órarendi, szakköri vagy fakultatív keretben bevezették a sakkoktatást. A leghíresebb és legismertebb magyarországi példa talán a törökbálinti ÉKP, ahol a sakk hivatalos, órarendi tantárgy. Náluk is egy egész jeggyel (tudom, hogy a korosztályt szövegesen értékelik, de a minősítésükben ez igazolható) jobb a gyerekek teljesítménye. Nem beszélve Oroszországról, ahol 40 éve tanítják a sakkot – hogy milyen eredménnyel? Csak meg kell nézni a világbajnokok és a nagymesterek névsorát, az Élő-pontszám listát. Persze erre azt is lehet mondani, hogy ott nagy a merítés, és könnyen ki lehet válogatni a legjobbakat. De azt gondolom, hogy a többieknek sincs kárára a sakk.
- Van különbség e tekintetben a fiúk és a lányok között?
- 5-6 éves korban még nincs, aztán úgy 9-10 éves korban a lányok közül sokan lemorzsolódnak, talán életkori sajátosságok miatt és azért, mert ebben a korban már a két nem gondolkodási műveletei eltérnek egymástól, valamint a lányok térlátása sem olyan, mint a fiúké.
- És a Polgár-lányok?
- Az más, az egy egyedülálló pszichopedagógiai kísérlet, őket magántanulóként fejlesztették. Én a tömegsportra és a közoktatásra fókuszálok. Napjainkban állandóan a képességekről, fejlesztésükről beszélünk. S azt is látjuk, vannak olyan képességek, amelyek ki sem bontakoznak – most itt lenne az alkalom, hogy a sakk segítségével ezen érdemben változtassunk. S ehhez – könnyen belátható - nem szükséges hatalmas befektetés.
- Voltak Magyarországon hasonló jellegű kutatások?
- Sakkból doktorit még nemigen írtak. De a magyarul publikált tanulmányok sem ezzel a fiatal korosztállyal foglalkoztak. Ezért a legtöbb szakirodalmat is angol, német és orosz nyelvű dokumentumokból kellett lefordítani.
- Egy tehetséges tehetségkutatótól illik megkérdezni: mit gondol, mi a tehetség?
- Ez amolyan hóhérakasztós kérdés. Hirtelenjében egy hevenyészett definíciót tudok adni. Szerintem kell egy veleszületettség, egy adottság, de folyamatos, képzés, fejlesztés is szükséges, amely az átlagot meghaladó eredményt, teljesítményt tud felmutatni. Fontos, hogy a korai gyerekkortól meglegyen és fennmaradjon a kíváncsiság, érdeklődés - nem több, csak egy-két területen. Nem létezik, hogy valaki mindenben tökéletes legyen! A tehetségígéretek optimális fejlesztéséhez kellenek persze megfelelo külső körülmények. Legfőképp jó, éles látású, gyermekszerető pedagógusok, szakemberek. Szerencsére ma már rengeteg diagnosztizáló, fejlesztő módszer segíti a tehetséggondozással foglalkozó kollégákat ebben a csodálatos munkában.
- Magyarországon hány tehetséges gyerek ülhet az iskolapadokban?
- Tanulóink 10-15%-a tehetségígéret, ez osztályonként 3-5 gyereket jelent. Ennyi a leszakadók száma is, őket – a mostani finanszírozási rendszerben talán – van mód felzárkóztatni. De a tehetségek fejlesztése intézményes szinten nem megoldott. Ők azok, akik, mivel hamar végeznek a feladatukkal, unatkoznak, és ezért rendetlenkednek, vagy szokatlan kérdéseket tesznek fel – s a tanító néni sokszor nem tud mit kezdeni velük. S közben nem szabad elfeledkeznünk a derékhadról, a középmezőnyről, akikre a tankönyvek többsége íródott. Szerintem az ő fejlesztésüket is jól szolgálná a sakk, csak ehhez a jó megnyitáselmélet ismeretében az illetéseknek lépnie kellene.