Naptár

Gödöllő Kéken

November 13-án, 45 Tekergő vállalkozott arra, hogy napsütéses őszi időben 20 km-t gyalogoljon. Bag vasútállomástól indult a túra, a közeli élelmiszerboltban még mindenki feltölthette az elemózsiás táskáját, ha valamit otthon hagyott. Kiérve a határba, 9 főből álló csapat előrement, hogy tábortűzzel várjanak minket Erzsébet pihenőnél. A természet szebbnél szebb színeket tárt elénk, mintegy megköszönve, hogy a hétvégét a tölgyekben és gyertyánokban gazdag erdeiben töltöttük. Egy-egy kiáltás és felerősödő hangorkán jelezte, hogy az elől haladók megriadó vaddisznókat és őzcsapatokat láthattak. Pár másodperc múltán jöttek is az információk, hol, merre, hány darab emlőst láttak a szerencsés túrázók. Elmentünk az alig felismerhető az alig egyméteres magasságú szkíta halomsírok (kurgánok) mellett is. Jó volt megérkezni az Erzsébet-pihenő vadászházához, ahol már égett a tűz a nem sokkal előttünk megérkező előőrs jóvoltából. A fanyarfüst illata, a tűz melegsége, pihenésre késztette a fáradó tekergőket. 4 nyársbotra sorjában feltűzdeltük a közel 4 kg-nyi bevagdosott virslit, mely átsütve, kenyér mellé, fenséges ételnek bizonyult.

A csoportkép elkészülte után tovább menetelve megálltunk a szarmaták által épített Csörsz árka egy még épen fennmaradt szakaszánál. A IV. században építették, eredetileg 2-3 m mély, és 5-8 m széles lehetett. Kitermelt földből, a belső oldalon épített és faszerkezettel megerősített sánc kb. 1500 évig fennmaradt, de az emberi beavatkozás mára csak kevés szakaszon teszi felismerhetővé.
Jó hangulatban egymással társalogva értük el végállomásunkat a József főherceg arborétum játszóterét. A kísérleti arborétumot 1902 – ben alapították, hogy a homokos alföldi területek fásítására alkalmas fafajokat honosítsanak meg benne. A II. világháború súlyos károkat okozott, de mára az ország legnagyobb akác fajtakiválasztó intézménye lett. Kis része, park jellegű és szabadon látogatható.

A vonat indulásáig, pihenéssel vagy hintázással és ajándék tollak kiosztásával töltöttük el az időt. Az utolsó szép őszi napot, kellemesen töltöttük.

Vass Albert, Őszi hangulat című versével búcsúztatjuk az idei őszt.

„Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás.
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.”


Kis Gábor túravezető